Elsőre a porridge nagyon rossz volt, de most még egyszer megpróbáltam, mert ugye a skótoknak ez valami "nemzeti" étel. Na jó, nem, de nagyon imádják, és miért ne próbáljam meg még egyszer, ha már elmondták, hogy hogyan is érdemes enni. Kiszedtem magamnak egy kanállal, lévén, hogy ebből egyszerre többet nem lehet enni, mert megfájdul a hasad. Legalábbis az enyém fáj utána.
Tettem bele tejet, majd fahéjat és tádám. Annyira jó lett, hogy az egészet megettem. Muszáj is lett volna, mert ott álltak mellettem és nézték a reakcióimat, hogy mennyire ízlik vagy sem. Végül rá kell jönnöm, hogy nem rossz, ha megfelelően van a szakács részéről elkészítve és tejet és cukrot adunk hozzá. Persze nekem a cukor helyett a fahéj jobban bejön, de bármivel lehet ízesíteni. Lehet, hogy eszek még porridge-ot, de csak akkor ha az a szakács készíti, mint aki most.
Eddig is meg akartam kóstolni, mert illatra annyira finom és ahogy a vendégeket nézzem és amilyen gusztussal eszik, muszáj volt nekem is. Itt volt az ideje. De tényleg nagyon sok múlik azon, hogy a szakács hogyan készíti el. Nem jó, ha túl híg, de az sem, ha megáll benne a kanál. Nem egy tejbegríz, de egyszer-egyszer meglehet enni.
Még a végén én is rászokok az ilyen "skót" ételekre. Most, hogy ezt leírtam meg is kívántam a porridge-ot. Talán holnap reggelire eszek is egy tányérral.
Amúgy halkan megjegyzem, ha valaki nem tudná mi az a porridge. Nagyon nehéz, zabkása. Bár szerintem mindenhol más és más.

Vicces, de amikor tudom, hogy munka után 2 szabadnapom van egymás után, akkor minél inkább azon vagyok, hogy gyorsan teljen az idő, így gyorsabban megyek. (Mintha az idő ettől múlna)
A ténfergésem közepette, jött egy négy tagú család, anyuka két gyerekével meg gondolom a nagymamával. Már a szobaszámnál rosszat jelöltem be, így rákérdeztem, hogy akkor még csatlakoznak-e hozzájuk, erre megismételte nekem megint a szobaszámát, mint valami fogyatékosnak. Kellemetlen volt, de nem is foglalkoztam vele, leültettem őket, majd szuperül kiszolgáltam őket kávéval, a kiskölyköket meg forró csokival. Azért az első forró csokim profin sikerült. Mivel megint egyedül voltam az étteremben, és néha talált be a hotel manager, hogy kell-e segíteni vagy nem, ezért nekem kellett mindent megoldanom. Igazából itt annyira örültem neki, hogy pont a konyhában lábatlankodott, mert nem értettem a vendéget. Kétszer megkérdeztem, hogy mit akar, nagyokat pislogtam rajta. Backed roll, kérdezem magamban mi a f*szom az? Erre bent a konyhán, nagy beszélgetésünk közben mondom neki, hogy vegye már fel a rendelésüket, mert ha fejbe csapnak, akkor sem fogom érteni. Erre elkezdett rajtam röhögni. Röhögtem én is, mert mondom ez nagyon gáz. Pillanatok alatt kiestem a ritmusból és fagytam le, hogy egy olyan valamit kérnek tőlem, ami azt se tudom mi. Még ha jól is értettem volna. Majd nagy vigyorgás közepette visszajön a konyhába a hotel manager és röhögve közli velem, hogy Backon roll-t kérnek. Még mindig hülye fejet vágok, mert fogalmam sincs mi az, majd elmagyarázták, hogy olyan pufi zsömle, amit otthon a Go-go hamiban van. És ebbe tesznek bacon-t. Szóval végeredményképp egy zsömle benne egy bacon-nel. Mondom jó, végül a poén, hogy a kissrác kiette belőle a bacon-t a zsömlét meg ott hagyta. Hát ezen sírva röhögtünk a hotel manager-rel. Mondom neki, hogy nem értem minek akarta, ha csak a bacon-t ette meg, ezt mondta ő is, hogy látta, és ő sem érti.
Végül egyedül csináltam meg mindent, megterítettem, pakoltam el a büfé asztalról, feltöltöttem mindent, megszámoltam a koszos asztalterítőket, majd épp indulnék, hogy végre a szabadnapjaimat élvezzem, amikor megállít a hotel manager-rel, hogy bacon roll. Megint jókat röhögtünk rajta.
Azért visszaemlékezés, ugye az előző helyemen, ahogy nem értettem valamit elhordtak a sárga földig és áttettek housekeeping-re, itt meg egyszerűen kiröhögött a hotel manager. Semmi gúnyos, vagy rosszindulatú beszólása nem volt, hanem elpoénkodta. Szerintem ez a legjobb munkahely, és a legjobb vezetőség. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk, főleg a bacon roll-on. Ez fog életem végéig kísérteni.

El sem tudjátok képzelni, hogy mit kaptam anyukámtól. Balaton szelet, smarties, duplo, kinder tojás, kinder bueno, sport szelet. Csupa-csupa finomság. Igaz, hogy pár napot késett az itteni posta hibájából, de nagyon is jó volt, hogy végre egy kis magyar csokit is ehetek. Ez úton is köszönöm anyukámnak a nagyszerű ajándékot!

Persze nem marad viszonozatlan, mert hamarosan ő is kap egy nagyobb csomagot, csak a postára nem merek menni, mert múltkor voltam és fogalmam sem volt, hogy miről beszél a nő, adok magamnak pár napot, bár most már tudom, hogy mit kell csinálni.

Amúgy érdekes, hogy az előző helyen, nem akarták, hogy rá legyen írva, hogy honnan és ki küldi, itt meg szinte megkövetelik. Ami probléma, hogy még én magam sem tudom a címet, így ez nagyon gáz. De amire emlékeztem, azt leírtam, és bár sóhajtozva, de elfogadta. Amit még mindig nem értek, hogy miért kérdeznek rá arra, hogy mi van a csomagban. És ha azt mondom, hogy bomba, akkor mi van? Végül is inkább nem kísérletezgetek vele, az csak jó, ha a csomag biztonsága érdekében kérdezi meg, teszem azt, ha törékeny dolog van benne, akkor nem fogják dobálni. Remélem. Majd kiderül, hogy törik-e, eddig még nem történt ilyen, nagyon remélem, hogy most sem fog.

Annak ellenére, hogy nem ízlett a porridge reggel, úgy döntöttem, hogy kézbe veszem az ügyet a szobámat illetően. Sokáig nem bírom, hogyha a bútorok, meg úgy minden egy helyen vannak. Számomra unalmassá válnak. Szóval fogtam magam, és szereztem egy nagy kukás zsákot, hogy a már kukából kifolyt szemetemet, amit kb. 2 hete gyűjtögetek, kidobjam. Amint ezzel megvoltam az ágyakkal is kellett valamit művelnem, mert unalmas volt és túl sok helyet foglaltak. Így az egyiket a falnak toltam, a másikat pedig beraktam az asztal helyére, szintén a falnak tolva. Az asztalom viszont most ott van, ahol az ágyam volt. Sokkal nagyobb helyem van, akár táncolni is lehetne, vagy twisterezni. Szeretek twisterezni.

Viszont, majd legközelebb a szoba átalakításkor, megkérek valakit, hogy toljuk el a szekrényt, mert még ennél is nagyobb helyet tudnék csinálni, hogyha elbírnám tolni a szekrényeket. Gondoltam arra is, hogy a felesleges ágyat kitolnám a folyosóra, hisz nincs szükségem rá. Az meg teljesen kizárt, hogy valakit berakjanak mellém. Viszont az egyik lámpának a konnektorja pont az ágy mögött van, és a zsinórja persze, hogy nem ér el odáig. Úgyhogy ezt még valahogy máshogy kell megoldanom. Talán egy hosszabbítóval, de nem éri meg, mert ennek harmadikféle variácója van, így biztos, hogy nincs ilyen a boltokban. Pech!

Még arra is gondoltam, hogy az ágyat valahogy felállítom, és eldugom a szekrény mögé, de majd még ezt kitalálom, hogyan is legyen. Csak nehogy bejöjjön a vezetőség, és meglepődjön, hogy szétbombáztam a szobát. De hát így tetszik. Viszont a zuhanyt nem bírom megcsinálni. Hiába sikerült ellesnem pár dolgot az előző munkahelyemről, nem lehet szétcsavarozni a csapot, így a folyamatos szivárgást nem tudom elzárni. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék oda, mert a tömítéshez szét kéne szedni, amit ugye nem lehet. Még azon gondolkoztam, hogy pillanatragasztóval beragasztom a lyukat. Aztán majdcsak arra leszek figyelmes, hogy szétrobban a csap. Vicces lenne, de biztos fizethetnék egy vagyont miatta.

Végre rávettem magam, hogy megkóstoljam a porridge-ot, a skótok odáig vannak tőle. Eddig nem találtam gusztusos állapotban, de ma. Végre úgy nézett ki, hogy muszáj volt megkóstolnom. Hát nem is tudom. Nem volt jó, de rossz sem. Tettem hozzá fahéjas cukrot, de úgysem az igazi. Talán 3-4 kanállal lehet belőle enni, a többit ki kell dobni. Hogy miért? Nekem legalábbis ez nem ízvilágom. Lehet ha jam-et teszek hozzá, akkor ad valami ízt, de olyan volt, mint mikor csomós a gríz és a csomókat eszed belőle. Vagy lisztet, nem is tudom mihez hasonlítani. Fura volt az íze, hát nem tudom. Lehet meg kéne kérni a szakácsokat, hogy tejjel csináljanak nekem egyet tányérral, majd azt megkóstolva úgy ízesítgetni, hátha elkapom azt az ízvilágot, amivel meg is tudom enni.

Ki kóstolta már? Milyen élménye van?

A vizesféle verzió nem az igazi, pedig olyan jó nézni, ahogy a vendégek eszik, úgy megkívánja az ember, legalábbis én így voltam vele. De legalább már elmondhatom, hogy 9 hónap után eljutottam arra a meghatározásra, hogy megkóstoljam.

Egyre többet vagyok reggelente egyedül az étteremben. Éppen ezért azt gondolom, hogy szerintem tökéletesen megvannak velem elégedve, hiszen kit hagynának egyedül, ha nem felelne meg az elvárásoknak. Ezt is sikernek könyvelem el. A mai reggel is egy ilyen volt, megint kaptam egy 30 fős listát, hogy oldjam meg. Szerencsére nem egyszerre jöttek, így könnyedén meg tudtam oldani. Egy másik manager pedig teljesen le volt döbbenve, hogy egyedül megcsináltam és segítséget sem kellett nyújtania, és legalább haladt a saját munkájával. Egyre jobb vagyok szerintem, bár az angolt muszáj lenne jobban tanulnom, csak egyrészt fáradt vagyok munka után bármihez is neki kezdeni, ami leterheli az agyamat, másrészt pedig lusta vagyok. Igazából nekem ami a legnagyobb gondot okozza még mindig a beszéd. Egyszerűen nem tudok értelmesen beszélni, ha hosszan, összefüggéssel kell kommunikálni, így azt kéne a legjobban gyakorolnom, na de hogyan? Csak az étteremben beszélgetek a kollégáimmal, már ha nem vagyok egyedül, mert akkor ugye nem tudok senkivel se.

Egy idős párral kezdtem el beszélgetni a napokban, vagyis nekik az volt az utolsó napjuk a szállodában, de beszélgettünk, mert nem volt munka, én meg unatkoztam. Az idős asszony tudta, hol van Magyarország és Budapest, hogy két részről áll és híd köti őket össze. Annyira jó volt hallanom, de sajnos még nem voltak ott, de hát majd egyszer csak-csak. Beszéltünk a nyelvekről is, mondta, hogy az angolom kiváló, bár érezni az akcentust, de nem baj. Mondtam, hogy csak túloz, mert én nem érzem ennyire jónak az angolom. Ha épp úgy kelek fel, akkor folyékonyan beszélek, de az sajnos ritkán van még. Talán majd később, de nagyon jól esett, hogy ilyeneket mondtak és még az idős bácsi is igazat adott a feleségének. Boldog voltam utána egész nap. Nekem nem kell borravaló, én már attól örülök, ha valaki engem megért és dicsér. Ebből tudom, hogy ér valamit az, hogy itt vagyok.

Fogalmam sincs, hogy ezek milyen csoportok, talán céges bulit tartanak itt, vagy egyszerű utazási iroda ajánlata egy karácsonyi kikapcsolódás. Az első egész jó volt, akkor még csak "betanultam", tehát néztem a többieket, és koncentráltam arra, amit mondanak, hogy megértsem. Szerintem egész jól ment, bár a bornál fogalmam sincs, hogy mit akart, ezért lestem a többieket, mire rájöttem. Most már az sem okoz problémát.

Ez a csoport 5 asztalt foglalt el, ami annyit jelent, hogy minden asztalnál legalább 6-an ültek, 8 fős asztalok, mint a hajón. Kezdek belejönni a hajós életbe is, bár még a szárazföldön vagyok, de kb. majdnem ugyanannyi a hajtás. Könnyen ment, és a takarítás után már csak buliztunk bent a konyhán, ahogy behallatszódott a zene.

Másnap fárasztó volt felkelni és bemenni, mert a bulizók természetesen részegre itták magukat, aztán hajnalba csapkodva kell bemenni a szobákba, meg üvöltözve, így természetesen felriadtam rájuk. Szidtam is őket, mint a bokrot, mert ilyenkor nem tudok elaludni.

A héten próbáltam kipihenni a hétvégét, de nem nagyon ment. Csak a szabadnapomat sikerült végig aludnom, aminek örültem is. Csak akkor fagyott meg az arcomon a mosoly, mikor közölte velem a manager, hogy a következő hétvégi karácsonyi bulin, rendelést veszek fel, szóval olvassam át az étlapot és kérdezzek, ha valami nem világos. Teljesen sokkba kerültem, hogy nekem is rendelést kell felvennem és ideges is voltam, nehogy elrontsam.

Aztán eljött a nagy nap. Igazából túlságosan ráizgultam, mert aranyosak voltak, tisztán beszéltek angolul és minden problémát megértettem, szóval sikerélményem lett. Kicsit máshogy működött most az egész buli, mert a manager és a hotel manager teljesen mást mondtak, így minket összezavartak és természetesen a manager, teljesen kibukott a felettesére is. Vicces volt, jókat röhögtünk bent a konyhán ezen is és azon, ahogy a hotel manager milyen lazán kezelte a helyzetet.

Másnap ugyancsak rossz volt felkelni, ami a legrosszabb volt, hogy valaki be is kopogott hozzám, de persze, hogy nem fogok felkelni, hogy kinyissam, elvégre minden normális ember alszik olyankor, bár én megint csak nem tudtam a kiabálásoktól. Lehet, hogy következő alkalommal fogom és kimegyek, elküldöm őket melegebb éghajlatra, hogy azért álljon már meg a menet. Nekem korán kell kezdenem, ők aludhatnak annyit amennyit akarnak.

Balszerencsémre, mikor lementem vacsorázni, elkaptak azzal, hogy kezdjek el fát dísziteni. Na igen, én? Hát ledöbbentem, aztán beleegyeztem, elvégre dolgoztam volna este, de le lett húzva, így kiesett volna azaz idő. Nem volt hozzá kedvem, de akkor megpróbáltam. Elszenvedtem vele 3 órát, de aztán kész lettem, de persze senkinek se tetszett, így másnap újra kezdtük. Komolyan nem is értettem, hogy minek adták nekem ezt a feladatot. Utálok karácsonyfát dísziteni és amúgy is. Karácsony? Kit érdekel, mert engem nem.

Viszont el voltam, bár az hogy másnap újra kellett kezdeni, nem boldogított, hiszen elvették a szabadnapom. Ezért sem vettem fel a vezetékes telefont, mert tudtam, hogy dolgozni hívnak. De pechemre, kopogtak az ajtón, így kénytelen voltam kinyitni, lévén, hogy csak egy kijárat van, és ott nem láttak elmenni. Álmos fejjel nyitottam ajtót, mert épp akkor keltem, vagyis a telefon csörgésre, fél órával korábban. Végül beleegyeztem, hogy lemegyek, így az egész napom oda lett.

Mikor végre végeztünk már nem tudtam semmit se csinálni, így megnéztem egy filmet és mentem aludni, mert másnap munka. Azon a héten minden nap dolgoztam, ami iszonyú fárasztó volt. Már alig várom, hogy szabad legyek, már a kilencedik napnál tartok, ha nem többnél.

Így telik itt a karácsony. De, hogy a karácsony is jó legyen, másnak persze, tartunk itt mindig karácsonyi rendezvényt, hétvégente.

Megfogadtam magamnak, hogyha kijövök, akkor edzeni is fogok, hogy kicsit leadjak a súlyomból, mert otthon rengeteget híztam azzal, hogy őszintén szólva csak otthon terpeszkedtem és ettem a jobbnál jobb kajákat. Vettem is futáshoz nadrágot, hogy ott legyen az akarás dolog. Sajnos cipőt nem találtam, szerintem be se fért volna a táskámba, de azt vettem idekint. Szerencsém volt, mert 80 fontról volt leárazva 24 fontra, így elég sokat megúsztam, ráadásul nagyon tetszik és még megy is a kabátomhoz. Na, nem mintha abban futnék. A futás annyiból állt, hogy az első két nap lementem, aztán abbahagytam. Egyrészt nincs akaraterőm, kitartásom, másrészt annyira fárasztó a munka, hogy inkább elfekszek aludni. Futkározok én eleget az étteremben, nem igaz? Lemegyek futni, mikor érzem magamban az erőt és akkor 1 órán át csak edzek, amit tudom, hogy nem jó, de ezt kívánja a testem. Most, hogy beállt a tél és a hó, nem hiszem, hogy elmegyek futni, maximum beiratkozok az uszodába úszni, mert egyrészt csúszik minden, másrészt meg hideg van és melegítőben elég hamar megfáznék, amit viszont nem szeretnék. Ezért is gondolkozok az úszásban, vagy a szobámban lévő edzésre, ami megint csak elmarad valami kifogás miatt. Fogytam így is, érzem, amikor felveszem a nadrágomat, már az övem legutolsó lyukába kell csatolnom, hogy ne essen le rólam. Ami bosszant, hogy a combomról kéne fogynom és akkor tök jól el lennék.

A legrosszabb, hogy mivel kisváros 5 perc alatt a boltban vagyok, ami ugye a szigeten min fél órás séta volt csak oda és drágábbak ott a cuccok, mint itt. Így megesik, hogy olcsó csokikat veszek, vagy akciózott mars, twix szeleteket, csipszeket. És mikor a legjobb ezeket elrágcsálni? Mikor filmet nézel este 6 után vagy akár éjfélkor. Ilyenkor könnyen szaladnak fel a kilók. Na igen, de lusta vagyok, ugyanúgy, ahogy az angolhoz sem ülök hozzá, inkább feliratos filmeket nézek és rádiót hallgatok, mikor sétálni indulok. Ti is úgy érzitek, hogy túlságosan is elkényelmesedtem? Hát, persze, mert jobbára nincs semmi dolgom. Azt a pár órát, amit le kell dolgozni, túl élem, a többiben pedig úgy élek, mint egy kis király. Semmire sincs gondom, hiszen minimálisat fizetek egy nagyon jó szobáért, ahol kád is van, igaz, hogy van egy-két hibája, a túl hangos szellőzőrendszer és a folyó csap például, de még mindig jó hely. Plusz az adó is kevés, így mindig marad a zsebemben 1000 font, ami nettóként nagyon szép összeg. Őszintén szólva, igen. Elkényelmesedtem!