Külföldi kalandjaim

A posta karácsony előtt

2015. december 22. - Triekie
Úgy kezdődött, hogy még előző héten elmentem a postára, hogy a legjobb barátomnak küldjek egy kis meglepetést és feladtam mellette egy levelet a volt kolléganőmnek is. Így is nehéz volt a csomag, anyué meg pláne, így ezért adtam fel csak egyet. Szóval a történetem. Anyunak a csomagját vittem a postára, mert az övét később adtam fel. És itt ugye el kell mondani, hogy hova megy és mi van benne. A lényeg, hogy anyu csomagja összesen kb 4,6 kg volt vagy kicsit több. Az 5 kg-t nem érte el, ha jól emlékszem. És a nő kérdezte, hogy mi van benne, én meg ugye elmondtam, hogy csokik, karácsonyi ajándékok, after shave a bátyámnak meg shower gel, erre ilyet szól, hogy azt nem küldhetek, szóval nem lehet folyadékot küldeni. Ami vicces így utólag, mert ugye a a legjobb barátom csomagja megérkezett (mint utólag kiderült), és az övében is volt folyadék.
*Halk megjegyzés: (Csak azt el is felejtettem mondani a postán, csak később jutott eszembe.)*
Vagy valami hasonló, nem tudom mi az, mert nem olvastam el, de majd karácsonykor ha kinyitja mindenképp rágni fogom a fülét, hogy mi az. Na mindegy, a lényeg, hogy ugye nem lehet. Mondom szupi. Szóval jöttem vissza, majd megszakadtam, majd pár telefonhívás után mehettem vissza. (Egy pár magyar futárcéget hívtam, hogy el tudja-e valaki vinni, de nem jött össze, mert mind tele voltak, vagy pont reggel indultak el innen, én meg délután telefonáltam.) Na jó, akkor ki kell bontani a csomagot, nem baj, úgy sem fért bele, csak belegyömöszöltem, de így is volt, ami műanyag doboz tört benne, ez van. Végül is a benne lévő cukor a fontos, nem a műanyag doboz. Na, de kivettem belőle, azért az arckrémet is a biztonság kedvéért, majd visszacsomagoltam. Lényegesen könnyebb volt. Mentem vissza, de már fáradt voltam, meg ugye beteg is. Na, de jó muszáj elküldeni. Elmentem megint a postára, de most egy másik nőhöz sikerült keverednem, aki közölte velem, hogy mivel túl nehéz 3,6 kg vagy valami hasonló, ezért karácsony előtt tuti nem érkezik meg, mert nem tudják elküldeni az aznapi postával. Kezdtem ideges lenni, de aranyos volt, mert mondta, hogy amúgy 81,70 font lenne az elsőbbségi, hogy el tudják küldeni, de mivel az túl drága, ezért pakoljam át két kisebb dobozba, hogy 2 kiló alatt legyen és el tudják küldeni. Vettem a postán két kis dobozt, de azért az arckrémre is rákérdeztem. Mondta, hogy az lehet, csak folyadék nem, pl parfüm meg ilyenek. Mondom nagyszerű, ha már úgyis megint szét kell bontanom a csomagot, akkor legalább visszarakom.
Szóval megint jöttem vissza. A recepción már teljesen hülyének néztek, hogy ugyanazzal a csomaggal rohangálok ki-be. De ilyenkor persze adni, mintha mi sem történt volna, jókat mosolyogtam magamban, ekkora szerencsétlen legyek és átkoztam az első nőt, hogy ezt nem tudta volna nekem mondani, megspóroltam volna magamnak egy utat.
Na, mindegy, kibontottam a csomagot, de már annyira ideges voltam, hogy nem akart becsukódni sem, hogy kezdtem feladni, hogy majd akkor jövőre megkapják. Végül csak megoldottam, így újból a posta. Szóval megyek harmadszor a postára, most már legalább nem egy nagy dobozzal, hanem kettő kicsivel. Megint a legutóbbi kedves nénihez mentem, aki ugye tájékoztatott arról, hogy két kisebb dobozba pakoljak. Elmondtam megint, hogy igen, megint én vagyok. Elkezdett röhögni, mindenki minket figyelt. Kicsit se volt megalázó. De így utólag már jót röhögök rajta. Végül lemértük és mivel mindkettő 2 kiló alatt volt, ezért jött a celluxozás, direkt vittem. Körbe tekertem az egyiket. A másikat is, mikor elfogyott. Félig volt beragasztózva. Néztem a gurigát, és legszívesebben falhoz csaptam volna, de leginkább az első nőnek, aki nem tájékoztatott semmiről. Mert, hogy miatta, mivel újra kellett csomagolnom a dobozom, elhasználtam egy csomó ragasztót. Na mindegy, félig volt becelluxozva, már az sem érdekelt, mert nem akartam még egy plusz kört tenni, hogy elvigyek innen még egy guriga celluxot, mert akkor biztos, hogy nem megyek vissza. De el lett küldve anyunak a csomag, szóval kíváncsi vagyok, hogy mikor ér oda, mert elvileg hétfőn, vagy kedden kell, ezt mondta a postán a nő, de ha nem, mennem kell reklamálni, mert az gáz, karácsony után kapni az ajándékot. De még utólag haza kell küldenem, amit ki kellett vennem, vagy a bátyám szülinapjára küldöm el, aztán nem szórakozok ezzel.
Remélem azért érthető volt, manapság nem megy a fogalmazás magyarul, nem tudom miért.
Aznap reggel dolgoztam 7-12-ig és úgy voltam vele, hogy munka után odamegyek a postára és max fél órát elszenvedek vele aztán mehetek aludni, mert kezdtem nagyon rosszul lenni a megfázástól és ki akartam pihenni. Persze mind a három alkalommal sorba álltam vagy 20-25 percet, szóval a végén délután 5-re végeztem és sikerült ágyba kerülnöm. Ennyi a sztorim. Azért a főnököm látott azzal a nagy csomaggal és másnap meg is kérdezte, hogy mit cipeltem. Hát ciki volt.

Szóval mindenki tudjon róla, nemzetközibe nem lehet folyadékot, elemet, robbanóanyagot meg ilyeneket küldeni. Ezt mind egy magánfutár céggel tudod elküldeni, viszont nagyon meg kell fontolni, hogy kivel vitetjük a dolgainkat, nehogy a végén sose érkezzen meg, vagy hiánytalanul kapják meg. Az nem tud a legjobb lenni. Viszont országon belül lehet küldeni! Fontos rész!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulfoldi-kalandjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr498192024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása