Hiába vezettek körbe nagyvonalakban, még most sem tudom, hogy merre kell mennem, vagy mi hol van. Ezért izgalmasnak gondoltam az első munkanapomat. Egyik munkatársam kezdett el magyarázni, hogy mit kell csinálni, ami inkább összefoglalva, „figyeld mit csinálok, ez lesz a te dolgod is”. Úgyhogy néztem, hogy mit csinálnak a többiek, odamentem és hallgattam, hogy hogyan vesznek fel a kollégák rendeléseket. Annyira nem tudtam sokáig hallgatózni és figyelni, mert nekem a kenyerek szétosztását kellett csinálnom, ami egy nagyon egyszerű dolog, így örültem neki, hogy szimplán csak annyit kell beszélnem a vendégekkel, hogy a négyféle kenyér közül melyiket szeretné a vacsorához. Lényegében próbáltam mindig mozgásban lenni, hogy ne lássák, hogy nem csinálok semmit, így szedtem le a tányérokat és mindig csináltam valamit. Elég gyorsan eltelt az az 5 óra, márcsak arra eszméltem fel, hogy 11 óra és már megyünk is haza. Illetve én fel a szobámba. A többieket még most sem tudom, hogy ki hol van, nincs külön staff blokk így nem is nagyon tudok barátkozni, maximum munka közben, illetve inkább utána, amikor már takarítunk, mert nagyon sok vendégünk szokott lenni.

Ugyanilyen volt a második estém is, akkor is a kenyérrel voltam elfoglalva, szedtem az asztalokat és terítettem, hogyha a többieknek kellett. Sokan voltak, de most még a hotel igazgatója is itt volt, ami annyiban volt segítség, hogy nem kellett nekem rendeléseket felvenni. Félek ettől, megmondom őszintén, mert annyira fura itt az angol és amúgy az emberek viselkedése, hogy mikor mit mondunk. Még minden annyira új, így remélem, hogy egy pár hétig még nem kell ennyire a vendégekkel foglalkoznom. Ami még nehezíti számomra az egészet, hogy mindennap más a menü, így hiába tanulnám meg a napi menü sort, vagy a rövidítést, másnap más lesz. Ami nem baj, mert legalább változatos és ebből is látszik, hogy minőségi ez a hotel. A lényeg, hogy annyira sokat dolgoztunk, hogy az igazgató meghívott minket egy italra, munka végén. Miután elment az összes vendég leültünk az étterembe, az igazgatóval együtt, és beszélgettünk. Illetve a kollégák beszélgettek, én hallgatóztam. Amikor engem kérdeztek, akkor válaszoltam, mert lényegében nem tudtam hozzászólni semmihez, és az angolommal sem mindig értettem, hogy mit mondanak.

A fura csak az volt, hogy kb. éjfélkor kerültem ágyba másnap meg reggelre kellett mennem, így elég keveset aludtam.