Elsőre a porridge nagyon rossz volt, de most még egyszer megpróbáltam, mert ugye a skótoknak ez valami "nemzeti" étel. Na jó, nem, de nagyon imádják, és miért ne próbáljam meg még egyszer, ha már elmondták, hogy hogyan is érdemes enni. Kiszedtem magamnak egy kanállal, lévén, hogy ebből egyszerre többet nem lehet enni, mert megfájdul a hasad. Legalábbis az enyém fáj utána.
Tettem bele tejet, majd fahéjat és tádám. Annyira jó lett, hogy az egészet megettem. Muszáj is lett volna, mert ott álltak mellettem és nézték a reakcióimat, hogy mennyire ízlik vagy sem. Végül rá kell jönnöm, hogy nem rossz, ha megfelelően van a szakács részéről elkészítve és tejet és cukrot adunk hozzá. Persze nekem a cukor helyett a fahéj jobban bejön, de bármivel lehet ízesíteni. Lehet, hogy eszek még porridge-ot, de csak akkor ha az a szakács készíti, mint aki most.
Eddig is meg akartam kóstolni, mert illatra annyira finom és ahogy a vendégeket nézzem és amilyen gusztussal eszik, muszáj volt nekem is. Itt volt az ideje. De tényleg nagyon sok múlik azon, hogy a szakács hogyan készíti el. Nem jó, ha túl híg, de az sem, ha megáll benne a kanál. Nem egy tejbegríz, de egyszer-egyszer meglehet enni.
Még a végén én is rászokok az ilyen "skót" ételekre. Most, hogy ezt leírtam meg is kívántam a porridge-ot. Talán holnap reggelire eszek is egy tányérral.
Amúgy halkan megjegyzem, ha valaki nem tudná mi az a porridge. Nagyon nehéz, zabkása. Bár szerintem mindenhol más és más.