Balszerencsémre, mikor lementem vacsorázni, elkaptak azzal, hogy kezdjek el fát dísziteni. Na igen, én? Hát ledöbbentem, aztán beleegyeztem, elvégre dolgoztam volna este, de le lett húzva, így kiesett volna azaz idő. Nem volt hozzá kedvem, de akkor megpróbáltam. Elszenvedtem vele 3 órát, de aztán kész lettem, de persze senkinek se tetszett, így másnap újra kezdtük. Komolyan nem is értettem, hogy minek adták nekem ezt a feladatot. Utálok karácsonyfát dísziteni és amúgy is. Karácsony? Kit érdekel, mert engem nem.

Viszont el voltam, bár az hogy másnap újra kellett kezdeni, nem boldogított, hiszen elvették a szabadnapom. Ezért sem vettem fel a vezetékes telefont, mert tudtam, hogy dolgozni hívnak. De pechemre, kopogtak az ajtón, így kénytelen voltam kinyitni, lévén, hogy csak egy kijárat van, és ott nem láttak elmenni. Álmos fejjel nyitottam ajtót, mert épp akkor keltem, vagyis a telefon csörgésre, fél órával korábban. Végül beleegyeztem, hogy lemegyek, így az egész napom oda lett.

Mikor végre végeztünk már nem tudtam semmit se csinálni, így megnéztem egy filmet és mentem aludni, mert másnap munka. Azon a héten minden nap dolgoztam, ami iszonyú fárasztó volt. Már alig várom, hogy szabad legyek, már a kilencedik napnál tartok, ha nem többnél.

Így telik itt a karácsony. De, hogy a karácsony is jó legyen, másnak persze, tartunk itt mindig karácsonyi rendezvényt, hétvégente.