Ugye sokkal könnyebb, ha érted a nyelvet és tudsz is kommunikálni, ha nem is tökéletes a nyelvtan tudásod. Igaz, hogy megértenek, de sokkal szebb, ha helyesen is használod. Ezért kértem meg a többieket, hogyha nagyon-nagyon rossz akkor nyugodtan kijavíthatnak. Igaz, hogy soksor ballábbal keltem fel és nagyon idegesítő, ha mondasz valamit és közbe szólnak, de én kértem. Próbáltam jó pofát vágni hozzá, nem mindig sikerült. A végére már nem is érdekelt, mert megértettek, de próbáltam figyelni, hogy helyesen mondjam.

Inverness-ben sétálgatás közben munkákat nézegettem, hogy váltsunk Egyeskével (fiú), de aztán én letettem róla, mert kezdtem belejönni és kíváncsi voltam a végére, másrészről meg nem akartam szerződést szegni a közvetítő felé, hogy eljövök onnan. Viszont akkor még abban voltam, hogy váltunk. Minden hotelnél és étteremnél megnéztem a kiragasztott álláskereséseket és lefényképeztem, majd lakásokat, szobákat is kezdtem nézni, hogy melyik lenne az olcsóbb. Az egyik étteremnél is láttam egy ilyen állás hirdetést, csak kint volt egy pincér az ajtóban és nagyon nem akartam, hogy hozzám szóljon, mert nem enni szerettem volna, szimplán csak elolvasni és lefényképezni az álláshirdetést. Végül elkezdtünk beszélgetni, mert leszólított, hogy akár be is mehetnék enni. Nagyon örültem annak, hogy megértettem és ő is engem és beszélgettünk egy jó 10 percet ha nem többet. Azért nekem ez az idő régen iszonyú soknak számított, de akkor élveztem is, hogy beszélek. Teljesen független témákkal kezdtünk el csevegni, én pedig boldog voltam.

A következő sikerélményem az étteremben volt, ami két részre van osztva egy választó fallal, így van egy kisebb és egy nagyobb oldal. Általában, ha volt csoportunk, azok a nagy oldalra voltak osztva, így a kisebbik oldal maradt a privátoknak. Őket kaptam meg, így egyedül csináltam a leültetést, rendelés felvételt, kivitelt. Még arra is volt időm, hogy beszélgessek egy pár szót a vendégekkel. Mindenkit sikerült megértenem, még a bonyolultabb vendégeket is. Teljesen el voltam magamtól szállva olyan értelemben, hogy el sem hittem, hogy valaha is ennyit fogok fejlődni nyelvterületen.

Ezek után pedig csak feljebb és feljebb szárnyaltam, kivéve mikor az indiaiak jöttek. Nagyon nehéz az angoljuk megértés szempontjából, így mindig lepasszoltam valakinek, ha tudtam. Viszont mivel egyre jobb lettem, így esténként egyszer-kétszer gyakoroltam a privátoknál is, ami kicsit nehezebb, mint a reggeli. Egész jól ment, a végére már vállaltam is egy főt vagy egy párt, csak hogy a kevésnél maradjak. 6 főt sosem vállaltam, mert tudtam, hogy ők mindig bonyolultak és nehezek. Gyakorlati célból pedig ez a létszám, mármint az egy vagy a kettő fő, tökéletes volt számomra. Idősekkel is beszélgettem, mikor kérdezgettek és nagyon is jól ment.

Azt a két hónapot, ami még maradt, már magamra is mertem bízni az embereket. Akiket nagyon nem értettem, szóltam valamelyik kollégámnak, hogy beszéljen vele, de ilyen nagyon kevés volt már a végére. Sikeresnek éreztem magam, hogy végre valami nekem is megy. Ne adjátok fel!

És még mesélhetnék többet, de ezek a legnagyobb élményeim.