November 12-én indultam el megint hajnali fél 4-kor, hogy kiérjek a repülőgéphez és 6 órakkor felszálljak. Minden simán ment, anyuval becsomagoltattuk a bőröndöt, és izgultam azon, hogy vajon hány kilós lesz. Eddig mindig többletsúlyom volt vagy valamiért plusz kiadásom volt. A sorban állásnál a torkomban dobogott a szívem, aztán végül én jöttem. Lemérték a bőröndöm és mit ad Isten 17,5 kiló tehát a megvett 23 kilóban végre benne volt. Nem kellett ráfizetnem és boldog voltam. Az már kevésbé lelkesített, hogy egyedül megyek a nagyvilágba. Az volt a szerencsém, hogy Inverness-t már ismertem, így nem volt meglepő és nem is kellett bolyonganom.
Wizzair-rel elrepültem London Lutonig, felvettem a csomagomat és még arra is volt időm, hogy egyet egyek. Nagyon éhes voltam, bár mikor megvettem a menüt, nem kellett. Valahogy már nem ment le a torkomon, de azért annyit ettem, amennyit úgy éreztem, hogy kell. A többit kidobtam. Leadtam a bőröndömet, majd átmentem a biztonsági kapun. Ekkor még volt 1 órám a kapu nyitásig. 10-kor kellett volna nyitniuk, hogy 10:40-kor felszálljak. Ahogy közeledett egyre jobban, hogy felszállok és elmehetek, állandóan kiírták, hogy késik. Először fél órát, aztán 1 óra késésben voltam. Ami nem lett volna probléma, hogyha nem lettem volna baromira álmos. Már majdnem a váróban aludtam. Lévén, hogy nem szabad elaludnom, muszáj voltam sétálgatni. Vártam, hogy induljunk, de még mindig a percek. Végül 11:45-kor szállt fel a gép a 10:40 helyett. A gépen egyből elaludtam, ahogy a Wizzair-en. A fáradtság már túl nagy volt. Arra keltem fel, hogy már ereszkedünk, és már csak pár perc és leszállunk. Láttam, hogy hol van a hotel a repülőből, megnéztem magamnak, hogy egyáltalán hova megyek és mekkora. Ahhoz képest, elég nagy, legalábbis a szigethez képest. Egy kisvárosba jövök, Inverness-től fél órára. Ez elég jó, nekem tetszik. Amint leszálltam, vártam a csomagra, de nagyon kellett pisilnem is. Már majdnem mindenki elment, mire az én bőröndöm is megérkezett a szalagra. Felkaptam és irány a mosdó. Elvégeztem a dolgom, majd a buszmegállóba mentem. Szerencsémre csak 10 percet kellett várnom a buszra. És olyan busz jött, ami közvetlen a városba visz, tehát nem kellett bemennem Inverness-be. Megvettem a jegyem, majd vártam, míg odaérek. Valóban csak fél óra volt a busz, vagy még kevesebb. Amint megérkeztem, indultam tovább gyalog, hogy beérjek a szállodába. Még az volt a szerencsém, hogy van GPS-em, mert tényleg eltévedtem volna. De így sikeresen, kb 15 perc séta után megtaláltam. A bejárattal gondom volt, mert azt sehol se találtam. Végül az egyik leendő kolléga megmutatta, hogy hol van a recepció, amire mosolyogtam. Biztos elég hülyének néztek, de ez van. A recepción be is mutatkoztam, hogy én leszek az új kolléga Magyarországról. Nagyon kedvesek voltak, mosolyogtak és magyaráztak nekem mindent. Annyi új információ zúdult a nyakamba, hogy először nem értettem semmit. Majd felvittek a szobámba, megmutatták és magamra hagytak, hogyha egy kicsit lepakoltam és szusszantam egyet, akkor menjek le, megmutatnak mindent. Így is tettem, lent a földszinten megmutattak mindent, bár akkora ez a hely, ami az étteremhez tartozik, hogy már elkavarodtam. Végül kérdeztem, de nem sokat, nem derült ki, hogy van-e staff house, mert a szoba számom kérdezték, amit kaptam érkezésemkor, szóval valószínűleg hotel szobában fogok lakni. Ha meg nem, akkor várom, hogy hova megyek. A szobám két ágyas, valószínűleg kapok egy szobatársat, bár megpróbálom elintézni, hogy egy ágyasba kerüljek, az nekem jobb lenne. Van fürdőkádam, hatalmas fürdőszobám, tv-m, vasalóm és még külön nadrág vasaló is van felszerelve a falra, bár azt nem tudom, hogy kell használni, nem is merem. Ennyi volt a megérkezésem napja.
