Senki se tudta, hogy hazajövök, legalábbis csak ketten talán. De pont elég volt ahhoz, hogy nagyszerű meglepetést okozzak mindenkinek, aki nem tudta. Először haza kellett jutnom, bár anyu szabotálta ezt, mert ahelyett, hogy végig dolgozott volna, és így el tudtam volna kapni a munkahelyén, inkább elment fodrászhoz. Na sebaj, legalább el tudtam pakolni és tudtam találkozni a legjobb barátommal. Mondanom sem kell, hogy nagyon fura volt a tiszta és kulturált városból bejönni a koszos, büdös, c***okkal tele zajos városba. El sem tudom mondani, hogy az életkedvem mennyire elment ezt látni. Annyira megszoktam már, hogy ezek nem ordítoznak a buszon, és tiszta minden, hogy fura volt és még jobban idegesített, mint amúgy.

Másnap kocsiba ültem, meglepő volt megint a másik oldalon közlekedni, majd bementem a volt munkahelyemre, ahol meglátogattam a volt kollégáimat, akik mit sem sejtettek a hazaérkezésemről. Nagy meglepetés volt, mondta a kolléganőm, mert nem számított rá, és abban volt, hogy még kint vagyok, hiszen írtam egy e-mailt, amiben ezt írtam. Agyon ölelgettük egymást a munkahely előtt, nagyon jó volt újra látni és újra ebben a környezetben lenni. Szerencsémre minden kollégám bent volt, akit meg akartam lepni. A váltásvezető külön kérte, hogy maradjak, amíg hátra nem ér. Órákat beszélgettünk, már elfáradtam, de nagyon jó volt.

Este kaptam egy telefonhívást a kolléganőmtől, hogy mi lenne ha elmennénk bulizni, egyet táncolni. Már annyira hiányzott, hogy persze, hogy beleegyeztem. Bár elszoktam a fennmaradástól, ez ott ki is derült, mert hamar kiment az energiám a táncolástól. De nagyon jól éreztem magam és már kellett ez a feszültség levezetés. Odakint rengeteget ittam, mert máshogy nem tudtam a feszültségem levezetni, tönkre meg nem akartam tenni a kezem, hogy szétverek valamit. Tudom nem a legjobb választás, de egy faluban, ahol van 10 ház ott nem nagyon tud mit csinálni az ember.

Majd végül mindenkivel találkoztam, akivel megbeszéltem, hogyha már itthon vagyok, akkor fussunk össze. Szerintem nagyon remek pár hét volt, amit otthon töltöttem. Bepótoltam a vezetést is, imádok vezetni, és most különösen senki hülyesége sem érdekelt, aki menőzni akart az utakon. Csak vállat rándítottam és mosolyogtam, nem érdekelt. És meglepően ezt sokakat jobban zavarta, mintha odaléptem volna a gázra. Sajnos Keszthelyre nem jutottam el, de remélhetőleg jövő nyáron az is bepótolva lesz.