A sziget gyönyörű volt, bár nagyon nem volt rajta semmi. Unalmas és monotonná vált egy idő után, főleg az elején, mert ugye nem dolgoztunk még olyan óraszámban, hogy csak aludni járjunk a szobánkba. Ezért volt furcsa, hogy miután az NI számot elintéztük és körbejártuk Portree-t, rá 1 hónapra jutottunk el egy városba. Fort William-be mentünk Ketteskével (lány) és élveztük a napot. Főleg az a hatalmas pláza, amit láttunk. Csak ott voltunk egész nap, illetve az idő jónagy részét ott töltöttük tekintve, hogy mindent be akartunk járni, hogy milyen áru van. Ekkor lepődtünk meg a legjobban az egyik vásárló úgy beszélt, hogy értettem. Fel sem tűnt, csak mikor Ketteskével (lány) összenéztünk és rájöttünk, hogy magyarul beszél. Itt találkoztunk először Spar-ral és Mc Donald's-al. Nagy volt az izgalom és annak ellenére, hogy egy vagyon volt az oda-visszaút megérte. Sok mindent vettünk, ami olcsóbban jött ki és olyan dolgok, amik a helyi üzletben nem volt.

A következő ahova mentünk az egyenesen Inverness volt, ha már végre ott szálltunk le, akkor illene körbe is néznünk. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, hogy nem mentünk sehova, de nekem nagyon tetszett, hogy végre volt egy kis szabadnapunk. Szintén Ketteskével (lány) mentem és végig azt kellett hallgatnom, ahogy Hármaskát (fiú) ócsárolja, a nagy barátját. Persze akkor még nem tudtam, amit most, hogy egy hazug ribanc. Inverness-ig hosszú volt az út. A legrosszabb, hogy nagyon korán is volt, térerő nem volt, így még netezni sem tudtam, mert ami a vonaton volt vagy nagyon belassult, vagy szimplán rossz volt. Alig vártam, hogy beérjünk és felfedezzük a várost, és ezzel az izgalommal a tudatomban csak nem akart gyorsabban telni az idő. Mikor odaértünk ámultunk-bámultunk attól a rengeteg mindentől, ami ott volt. Persze az első alkalomkor minden nagy és új. Itt is elsősorban a plázát céloztuk meg, akartam venni egy normális telefont, ha már megvan a fizetésem. A telefonok, amiket vittem, egyik sem állta ki a helyét, így kellett az új. És megtehettem. Vettem egy Samsung S5-t és nem bántam meg annak ellenére, hogy olcsóbban is meg tudtam volna venni. Én jobb szeretem a kezemben tartani a dolgokat, amiket megveszek. Végül itt is elég sok mindent vettünk, főképp ruhákat és kajákat. Mc Donald's-ban megint csak ettünk, Sport Direct-be is benéztünk és itt találtam nagyon sok olyan akciós ruhát, cipőt amit akartam. Az órák csak úgy repültek, nekünk meg mennünk kellett vissza, hogy elérjük az utolsó vonatot.

Az utazásaim nagy részét egyedül tettem meg, mert azóta kiderültek dolgok, hogy Egyeske (fiú) és Ketteske (lány) lefeküdtek, amivel én megszivtam, mert hiába falaztam, nem kellett volna. Most már tudom, és meg is bántam. Megfogadtam, hogy soha senkinek se hiszek semmit és senkit sem engedek magamhoz közel. Higgyétek el, jobban jártok ti is, komolyan. Onnantól kezdve az életem lefelé ment a süllyesztőbe. Egyeske (fiú) elment, én meg "egyedül" maradtam. Nem álltam ki mellette, így meg is értettem, hogy ő ebből ki akart szállni. Innentől kezdve pedig én lettem a k*rva, aki mindenkivel összeállt, holott Ketteske (lány) került intim helyzetbe Heteskével (fiú) is és a szigeten másik pub-ban dolgozó magyar sráccal is.

Inverness-be még sokszor elmentem, de próbáltam úgy vásárolni, hogy már ne kelljen sokat, hogy a pénzem is megmaradjon, azért valamit vigyek haza. Négyeskével (lány) kezdtem el jóban lenni, de próbáltam azért tartani a távolságot, nem akartam megint pofára esni. Őbenne azt mondom, lehet bízni. Kíváncsi vagyok mindenre, mi lesz még ezután.

Plockton-ba gyalog mentem el 12 km az út csak oda, én meg az egyik szabadnapomon, csak megindultam. Nem akartam elmenni oda, de hallottam, hogy szép és érdemes megnézném, én meg úgy voltam vele, hogy akkor miért ne. Vonattal 12 perc lett volna, így gyalogoltam másfél órát, csak mert nagyon sokat álltam meg fényképezni és nem mindig bírtam a folyamatos emelkedőt. Sokan hülyének is néztek a kollégák közül, hogy gyalog neki indultam. Szoktam ilyet és nagyon jó feszültség levezető, komolyan.

Utolsó kirándulásom Dornie-ba vezetett. Ide természetesen már busszal mentem és csak azért, hogy a kastélyba bemenjek. Ami fura, hogy rám sem szóltak, én meg későn vettem észre, hogy bizony fényképezni nem lehet, így titokban van pár képem, ami bent a várban készültek. De mindegy, mert nem saját felhasználásra csináltam, gazdagabb nem lettem tőle, ha csak az emlékeket nem számítjuk bele. A kastélyt hamar végig jártam, elolvastam, ami érdekelt, már amit megértettem belőle, majd körbe sétáltam a kisebb településeket, amik ott vannak mellette. Azt mondhatom, hogy 4 települést végig sétáltam, míg vártam a buszra.

Szerintem mindenki vágjon neki az ismeretlennek, csak élményekben gazdagabb lesz és ki tudja. Lehet, hogy soha többé nem sodor arra az élet. Így használtam ki mindent. Plockton-ig vezető úton rengeteg kisebb településbe botlottam, ami igaz pár ház volt csupán, de gyönyörű kilátás, táj. Megfizethetetlen minden, ahogy Dornie mentén található látvány is. Ilyenkor örülök, hogy senkire sem várok, mert sosem jutnék el akkor sehova.