Vissza felé számoltam a napokat, de ki ne lenne így? Alig vártam, hogy vége legyen. Az utóbbi három hétben nem is volt szabadnapom, ellenben a többiekkel. Mentem a housekeeping-re segíteni, plusz óráim voltak és csak pár szobát kellett megcsinálnom, leginkább maradósokat, ami szimplán csak ágyrendezés és minden feltöltése. Nem számított, nem is érdekelt, megkértek elvállaltam, így legalább leesett nekik, hogyha megkérnek, akkor máshogy állok a dolgokhoz. Fura, hogy így a szezon végére. Mindegy is, a lényeg, hogy vége. Az utolsó reggelen alig vártam, hogy elteljen az a kis idő, de nem úgy van az, hogy lemegy a csoport és helló. Na persze. Rengeteg munkánk volt még utoljára, mindent átszámolni, leltározni, kitakarítani, előkészülni az esti staff bulira. Azt hiszem akkor éreztem először jól magam, hogy vége mindennek, nem kell szemét emberekkel találkoznom többet. Remélem, hogy nem is adatik meg, hogy még egyszer összefussak ilyen természetű emberekkel.

A reggeli után, bezártuk a szálloda kapuit, sötét lett, és olyan zenéket tettünk be, amikre jó volt takarítani és dolgozni. Átöltöztünk, végre kényelmes ruhákban szórakoztunk, miközben dolgoztunk. Mikor mindennel kész voltunk és az asztalokat is összetoltuk, majd leterítettük terítővel, neki álltunk reggelizni. Végre mindenki egy asztalnál evett és igazán staff lehettünk, minden kiközösítés nélkül. A pillanat felüdülés, mikor várod az egész végét.

A reggeli után már csak a készületek voltak hátra, hogy átmenjünk a Public bárba inni amennyit akarunk. Megmostam a hajam, felöltöztem és átmentem, ahol többnyire mindent megkóstoltam, amit nem tudtam mi az. Borzalmas italok vannak, úgyhogy inkább a Smirnoff Ice-nál maradtam, ami a legjobb. Ittam kólát is, de azt hiszem, hogy ennyitől teljesen berúgtam. Életem első csapolt sörét ekkor készítettem el, és örülök neki, hogy sikerült. Legalább kipróbálhattam egyszer, hogy milyen is pultosnak lenni.

Mindez után jött egy kis játék, aminek a következtében Hármaska (fiú) besértődött, így Ketteskével (lány) és Ötöskével (lány) elvonultak, nem vettek részt a buliban. Őszintén szólva örültem is ennek, hiszen nem hiányoztak. Amin megsértődött az volt, hogy "ki az, aki úgysem fog visszajönni" kérdés volt, ami burkoltan azt jelenti, hogy nem veszik vissza. Igazából Ketteske (lány) és Hármaska (fiú) közt volt a versengés, mindenki őket írta be, amit nem is csodáltam. Hármaska (fiú) annyira magabiztos volt, hogy majd ő visszamegy, hogy ezzel el is vették az egésztől a kedvét. Szerintem megérdemelte, hogy egy kicsit letörjék az egoját. Ezután következett csak a legjobbja. Vacsoráztunk, mindenki azt ette, amit szeretett volna, ez volt a legjobb benne. Közben pedig boroztunk.

Amikor megvacsoráztunk átsétáltunk az ottani kocsmába és ott mindent a főnök fizetett, azt ittunk amit akartunk. Ittam rengeteg rövidet, Smirnoff ice-t, mindent. Összevissza, csak hogy mindent megkóstoljak, ami nálunk nem volt. És ez elég sok minden volt. Mikor ez bezárt, mentünk át a következő kocsmában, ahol ugyanígy kaptunk bármit amit kértünk. Itt sem kellett félteni, mindent megittam, amit elém toltak a többiek. Végül, ami a legrosszabb volt, hogy az egész stressz, feszültség kijött rajtam és elkezdtem sírni. Még a főnök is megölelt és megkérdezte mi a baj, mikor ő volt az, aki az elejétől kezdve utált, főleg azok után, hogy a közvetítőnek szóltam, hogy pincéri szerződésem van. De valahogy muszáj volt sírnom. Mindenki megölelt és próbáltak nyugtatni, de az a sok minden, ami ott történt, minden kijött. És itt fogadtam meg, hogy mindenkitől távolságot kell tartani!

Az utolsó ital egy koktél volt, a kedvencem, tequila sunrise, így búcsúztattuk magunkat és a szezont. Megfogadtam, hogy sosem megyek vissza, túl sok a magyar és nagyon stresszes minden, nyomás alatt meg lehetetlen jól dolgozni, szerintem. Már csak a vége jött. Nagyon jól éreztem magam, megérte kivárni ezt a pillanatot, csak sajnáltam, hogy Egyeske (fiú) már nem volt köztünk, de jobban érezte magát az új helyen. És meg tudom érteni.

Elmehettem volna Londonba a következő nap, de arról volt szó, hogy akkor még józanodni fogunk, ezért áttettem az indulásom egy nappal később, amikor Ketteskéék (lány) mentek haza. Nem kellett velük foglalkoznom, hiszen nem kötöttek hozzájuk, csak rosszul esett, hogy minden szó nélkül elindultak, holott nem így volt megbeszélve.

1 héttel korábban

Mivel már nem érdekelt semmi, ezért próbáltam mindenkivel normális lenni, még Ketteskéékkel (lány) is, annak ellenére, hogy nem érdemelték meg. De ekkor már kicsit sem érdekelt. Megbeszéltük, hogyha már egy napon megyünk akkor menjünk át Inverness-be és aludjunk ott, bár én nem rajongtam az ötletért, ezt is Hármaska (fiú) találta ki, mert ő neki nagyon pénzkölthetnékje volt. Nem értem az ilyen embereket, de oké, akkor menjünk és aludjunk ott. A főnöknek lett szólva, hogy beszéljen a kapcsolatával, hogy ott tudjunk éjszakázni staff áron. Mivel épp dolga volt Hármaskát (fiú) elküldte, ezért ő bedühödött és lefoglaltatott egy szállást, négyükre. Ketteske (lány), Hármaska (fiú), Ötöske (lány) és Ketteske (lány) pasijának, akit még mindig titkolt feleslegesen. Én meg sehol! Persze, hogy rosszul esett, ezért úgy döntöttem, hogy szólok az étterem Managernek, akivel nagyon jóba lettem, hogy segítsen. Ő rá hallgat a főnök. Ha nem lett volna semmi esélyem, akkor marad az eredeti terv, hogy a szigetről megyek el a hajnali vonattal vagy elérve a gépet vagy nem. Elegem volt, hogy már most megszivatnak. Látszott a fejükön a győzelem, hogy sz@rban hagynak, aztán mégis csak meglett a szállás a másik hotelba, persze velük együtt. Pedig inkább mentek volna a hülye fejük után, megérdemelték volna. A másik, amiből elegem lett, hogy azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk vonattal, mert Hármaskának (fiú) busz kell. Végül meggyőzte a többieket, hogy mind busszal mennek és megint ott hagytak. Végül is, már nem idegeskedtem azért, mert a szállás megvolt, az hogy mikor érek oda, már igazán nem számított. Én elmentem vonattal, kicsit drága volt, de megérte. Áthurcoltam minden cuccom a szállodába és a sírás szélén voltam megint. Szerencsére velük nem találkoztam, csak a reptéren, de ott sem érdekeltek, köszöntem és ott hagytam őket.